Egy webshop kínai nagykereskedőtől rendel okos konnektort, saját dobozba csomagolja, saját márkanévvel árulja. Egy másik dropshipping-modellben dolgozik: a vevő nála rendel, az árut a távol-keleti eladó közvetlenül a vevőnek küldi, a webshop a terméket soha nem látja. Egy harmadik hagyományos importőr: konténerben hozza be a kerti grillt, és viszonteladóknak adja tovább. Mindhárom azt gondolja, hogy ha a termék kigyullad és leég a vevő konyhája, az a gyártó baja. Alkuszként azt látom, hogy ez a leggyakoribb félreértés a kereskedők felelősségbiztosításánál: a Ptk. a termékfelelősségnél nem azt nézi, ki csavarta össze a terméket, hanem azt, ki hozta be az EU-ba, és ki tette rá a nevét. Ez a cikk az importőr és a forgalmazó felelősségéről szól – és arról, hogy a termékfelelősség-biztosítás és a termékvisszahívás-fedezet két külön dolog.
A termékfelelősség a Ptk. szerint objektív: a gyártó a hibás termék által okozott kárért vétkességétől, felróhatóságától függetlenül felel, a termékkár pedig a hibás termék által okozott halál, testi sérülés, egészségkárosodás, valamint a más dologban – magánhasználatú vagyontárgyban – okozott, a törvényben megadott értékhatárt meghaladó kár. A kulcs a gyártó fogalma, amely a termékfelelősségi fejezetben jóval tágabb a köznyelvinél: gyártó a végtermék, a résztermék és az alapanyag előállítója; gyártónak minősül az is, aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy más megkülönböztető jelzésével önmagát a termék gyártójaként tünteti fel; és import terméknél a gyártóval azonos módon felel az, aki a terméket gazdasági tevékenysége keretében az Európai Gazdasági Térség területére behozza. Ha pedig a termék gyártója – import terméknél az importálója – nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a károsult felhívására a törvényben adott határidőn belül meg nem nevezi a gyártót, az importálót vagy azt, akitől a terméket beszerezte. A gyártó csak a törvényben felsorolt okokból mentesül – például ha a hibát a forgalomba hozatalkor a tudomány és a technika állása szerint nem lehetett felismerni –, és a bizonyítás az övé. Az Európai Unió Bírósága 2024 decemberében hozott ítéletében (C-157/23) azt is kimondta, hogy aki a gyártó nevét vagy logóját használva gyártóként jelenik meg, a fogyasztóval szemben nem hivatkozhat arra, hogy nem ő gyártotta a terméket – a fogalmat a fogyasztó védelme érdekében tágan kell értelmezni.
A hagyományos importőr helyzete a legtisztább: ő hozta be az EU-ba, tehát a termékkárért úgy felel, mintha gyártotta volna – és a kínai gyártóval szembeni visszkereset gyakorlati értéke jellemzően csekély. A saját márkás kereskedő akkor is gyártónak minősül, ha a terméket EU-s nagykereskedőtől veszi: a dobozra nyomott saját név a felelősséget hozza magával. A dropshipping a legbizonytalanabb. Ha az árut az EU-n kívüli eladó közvetlenül a magyar vevőnek küldi, a webshop formálisan nem importál, viszont a saját nevében ad el, tehát forgalmazó – és ha a gyártó vagy az importáló nem azonosítható, a károsult vele szemben lép fel, neki kell határidőn belül megneveznie a láncban előtte állót. Egy távol-keleti platform-eladó megnevezése a gyakorlatban kevés: ha nem érhető el, a webshop marad. Ehhez jön az uniós termékbiztonsági rendelet (GPSR), amely 2024. december 13-tól alkalmazandó, és előírja, hogy a termék csak akkor hozható forgalomba, ha van az EU-ban letelepedett felelős gazdasági szereplő – gyártó, importőr, meghatalmazott képviselő vagy logisztikai szolgáltató –, akinek a neve és címe a terméken vagy a csomagoláson szerepel. A felülvizsgált termékfelelősségi irányelvet ((EU) 2024/2853) pedig a tagállamoknak 2026. december 9-ig kell átültetniük: ez a felelősséget az importőr mellett a meghatalmazott képviselőre, ezek hiányában a logisztikai (fulfilment) szolgáltatóra és meghatározott esetekben az online platformokra is kiterjeszti. A dropshipping jogi kockázata tehát nem csökken, hanem nő – ezt jogásszal érdemes végiggondolni, nem a biztosítási ajánlatból kiolvasni.
A termékfelelősség-biztosítás a biztosított által forgalomba hozott hibás termék által harmadik személynek okozott személyi sérüléses és dologi kárt téríti, a feltételek szerinti limitig, önrésszel. Nem téríti magát a terméket: a hibás konnektor cseréje, visszavétele, a vevő vételár-visszakövetelése szavatossági és jótállási kérdés, nem termékfelelősség – ezekről a webshopok biztosítási kérdéseiről szóló cikkben írtam. A hazai feltételek jellemzően kizárják a tisztán vagyoni kárt (a vevő elmaradt hasznát), az ismert hibával forgalmazott terméket, az USA-ba és Kanadába szállított termékeket vagy külön záradékhoz kötik, és biztosítónként eltér, hogyan kezelik a tanúsítvány nélküli, dokumentálatlan eredetű árut. Importőrnél és saját márkás kereskedőnél a biztosító a kockázatelbírálásnál a beszállítói láncot, a megfelelőségi nyilatkozatokat, a CE-jelölést és a termékdokumentációt kéri; ha a cég tevékenységi köre a kötvényben „kiskereskedelem”, de valójában importál és saját márkát épít, az kárnál közlési és változásbejelentési kérdést vet fel. A termékfelelősség a tevékenységi felelősség családjába tartozik, de külön modul: egy általános felelősségbiztosítás nem feltétlenül tartalmazza.
Ha kiderül, hogy a konnektor egy sorozata túlmelegedhet, a cégnek nem egy kárt kell rendeznie, hanem a forgalomba hozott darabokat kell visszahívnia – a termékbiztonsági szabályok ezt elő is írhatják, a hatóság el is rendelheti. A visszahívás költsége (a vevők értesítése, a visszaszállítás, a raktározás, a vizsgálat, a megsemmisítés, a többletmunka) a termékfelelősség-biztosításból jellemzően kiesik: az a már bekövetkezett kárra szól, nem a megelőzésre. Erre való a termékvisszahívás-fedezet, amely a hazai piacon jellemzően a termékfelelősség-biztosítás kiegészítő záradéka, saját sublimittel: a biztosított saját visszahívási költségeit téríti, biztosítónként eltérően a vevők, viszonteladók visszahívási költségeit is, és általában csak akkor, ha a hiba személyi sérülést vagy dologi kárt okozhat – a pusztán minőségi (nem biztonsági) okból indított visszahívás gyakran kizárt, ahogy a termék pótlásának értéke is. A biztosító a visszahívás menetét is számon kéri: írott visszahívási terv, nyomon követhető tételek, dokumentált értesítés. A két fedezet együtt ad értelmes képet: az egyik a bekövetkezett kárra, a másik a kár elhárításának költségére – a mit fedez a céges biztosítás cikk logikája szerint mindkettő csak arra fizet, ami a szerződésében biztosítási esemény.
Rajzolja fel a saját láncát minden termékcsoportra: ki a gyártó, ki hozta be az EU-ba, kinek a neve van a terméken, elérhető-e a láncban Ön előtt álló fél írásban, igazolhatóan. Gyűjtse össze a megfelelőségi nyilatkozatokat és a termékdokumentációt – a hatóság és a biztosító is ezt kéri. Nézze meg a meglévő felelősségbiztosításában, hogy a termékfelelősség benne van-e, milyen limittel, milyen területi hatállyal, és hogy a visszahívás kizárás-e. Ha saját márkát épít vagy dropshippinget üzemeltet, a tevékenység pontos leírásával kérjen ajánlatot, és a visszahívás-záradékot külön kérdezze meg. Ha ezzel a láncrajzzal megkeres, az ajánlatok összevetését és a papírmunkát elkészítem – a jogi szerkezetről szóló döntés a jogászé és az Öné.
Kérdés a saját termékláncára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Díjmentes és kötelezettség nélkül: átnézem, mi van meg, hol lehet rés vagy átfedés – a döntés minden esetben az Öné.