A „biztosítós" szó mögött két külön szerep él: az ügynök a biztosítót képviseli, az alkusz az ügyfél megbízásából jár el. Ez nem szójáték – a megbízás iránya dönti el, ki kinek dolgozik.
Az alkusz jogilag az ügyfél megbízottja: nem egy biztosító termékeit értékesíti, hanem az ügyfél igényére keres megoldást a piacon. A gyakorlatban ez négy munkát jelent: igényfelmérés (mi a valós kockázat), versenyeztetés (több ajánlat, egy táblában), feltétel-fordítás (mit jelent a kizárás, a limit, az önrész – magyarul), és – ha szól – a szerződések gondozása (évfordulós összevetés, változás-bejelentés).
A döntést az alkusz nem veszi át: felmérek, tájékoztatok – a választás minden ponton az ügyfélé. Ígérni pedig csak azt szabad, amit a feltétel tud.
A kárügy az alkusz-modell vizsgája – de nem úgy, hogy minden kárt az alkusz visz. A rutin kárügy a biztosító saját csatornáján (kárvonal, online bejelentő) a leggyorsabb; ott a legtöbb, amit tehetek, hogy az ügyfél előre tudja a teendőket. Az alkusz ott ad valódi értéket, ahol az ügy elakad vagy a térítés vitatható: ilyenkor a feltételek alapján segítek az ügyfélnek eligazodni. Nem minden vita nyerhető – de igyekszem, hogy az ügyfélnek ne kelljen egyedül vívnia.
Cégeknél ez időben is mérhető: az elakadt ügyek és a viták terhét veszi le az alkusz a cégről – a flottás cikkünk ezt részletesen mutatja.
A közvetítői díjazást a biztosító fizeti a megkötött szerződések után; az ügyfélnek a tanácsadás nem kerül pénzbe. Jogos kérdés: nem torzítja-e ez a javaslatot? A válaszom a működésem: több biztosító ajánlatát egy táblában, azonos szempontok szerint adom át, a javaslatomat indoklom.
A hosszú távú kapcsolat az igazi ellenőr: az ügyfél évfordulónként látja, mit hoz a versenyeztetés – és bármikor dönthet másképp.
Kérdés a saját cégére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Díjmentes és kötelezettség nélkül: átnézem, mi van meg, hol lehet rés vagy átfedés – a döntés minden esetben az Öné.