Két barát húsz éve együtt viszi a céget, fele-fele arányban. Az egyikük váratlanul meghal. A gyász mellett a megmaradt társ egyik napról a másikra olyan kérdésekkel szembesül, amelyekről korábban soha nem beszéltek: ki az új tulajdonostárs – az özvegy, a két egyetemista gyerek? Meg lehet-e tartani a céget úgy, hogy az irányítás egy kézben maradjon? És ha az örökösök inkább pénzt kérnek az üzletrészért, miből? Alkuszként azt látom, hogy a kulcsember-kockázatot egyre több kkv végiggondolja – a tulajdonostárs halálának tulajdonosi és likviditási következményeit viszont szinte senki. Pedig a jogi keret világos, és a pénzügyi megoldás sem bonyolult, csak előre kell elkészíteni. Ez a cikk a két lépést – a társasági szerződés kikötését és a kivásárlás finanszírozását – teszi egymás mellé.
A korlátolt felelősségű társaság üzletrésze a vagyon része, és mint ilyen, öröklődik. A Polgári Törvénykönyv kft.-fejezete (Ptk. 3:170. §) szerint a tag halála esetén az örökös – örökösi minőségének igazolása mellett – kérheti az ügyvezetőtől a tagjegyzékbe való bejegyzését. Ebből a gyakorlatban két dolog következik. Az egyik az idő: az örökösi minőséget jellemzően a hagyatékátadó végzés igazolja, a hagyatéki eljárás pedig hónapokig tarthat; addig az elhunyt üzletrésze mögött nincs olyan személy, aki a tagsági jogokat gyakorolná. Ha az elhunyt az üzletrészek felét vagy többségét birtokolta, a taggyűlés ez idő alatt a társasági szerződéstől függően határozatképtelen lehet, és ha ő volt az egyetlen ügyvezető is, a cég képviselet nélkül marad – ezt a helyzetet a társasági szerződés második ügyvezetővel vagy helyettesítési szabállyal előre kezelheti. A másik következmény a személy: ha a társasági szerződés semmit nem mond, az örökös bejegyzését nem lehet megtagadni, és a megmaradt tag olyan tulajdonostársat kap, akit nem ő választott, aki esetleg nem ért a szakmához, vagy épp eladná az üzletrészt egy kívülállónak. A kizárás kft.-ben csak bírósági úton, súlyos okból lehetséges – az, hogy valaki „nem illik a céghez”, nem ilyen ok. A szereposztás kérdéseiről a szerződő és biztosított cikk a biztosítás oldaláról ír; itt a tulajdonosi oldalon kell rendet tenni.
A Ptk. ugyanebben a szakaszában lehetőséget ad arra, hogy a társasági szerződés feljogosítson személyeket – jellemzően a többi tagot – az örökölt üzletrész magukhoz váltására. Ehhez a feljogosítottaknak a társasági szerződésben meghatározott feltételek szerint, a Ptk.-ban rögzített rövid, jogvesztő határidőn belül – a szabály harminc napot ad az örökös bejegyzési kérelmének hatályossá válásától – kell nyilatkozniuk, és az üzletrész forgalmi értékét az örökösnek ki kell fizetniük; ha ez megtörténik, az ügyvezető az örökös bejegyzését megtagadhatja. Három dolog múlik ezen a kikötésen. Először: csak akkor él, ha benne van a társasági szerződésben – utólag, a haláleset után már aligha pótolható: a már megnyílt öröklésre egy később beírt kikötés nem alkalmazható, és a módosításhoz az érintett tag egyetértése is kellene. Másodszor: a forgalmi érték vitát szülhet, ezért érdemes az értékelés módszerét (például független könyvvizsgálói értékelés, vagy egy képlet az elmúlt évek eredménye alapján) a társasági szerződésben vagy a tagok külön megállapodásában előre rögzíteni. Harmadszor: a harminc nap kevés ahhoz, hogy valaki egy teljes üzletrész árát hitelből vagy a cég tartalékából előteremtse – ez vezet át a biztosításhoz. A kikötés megfogalmazása ügyvédi feladat, és a tagok egymás közti megállapodását (ki, mit, mennyiért, milyen határidővel vásárol) is érdemes írásban rendezni. Hogy az üzletrész eladása és a cég átalakulása mit tesz a meglévő biztosításokkal, azt a cégeladásról és átalakulásról szóló cikk tárgyalja.
A kivásárlás pénzét nem a halál után kell keresni, hanem előre megteremteni – és erre a kockázati életbiztosítás való, amelyet a biztosítók kulcsember-, üzlettárs- vagy partnerbiztosítás néven is kínálnak; a név biztosítónként eltér, a lényeg a szereposztás. Az egyik konstrukció a kereszt-biztosítás: minden tag életére a másik tag köt szerződést, ő a szerződő és a kedvezményezett is, így a haláleset összege nála, magánszemélyként jelenik meg, és ebből fizeti ki az örökösöknek a forgalmi értéket. Mivel a szerződő és a biztosított itt nem ugyanaz a személy, a szerződés megkötéséhez a biztosított tag írásbeli hozzájárulása kell (Ptk. 6:475. §) – ez a lenti, céges változatra is igaz. Kettőnél több tagnál ez több szerződést jelent, és a díjak a tagok korától és egészségi állapotától függően eltérnek, amit a tagoknak egymás között érdemes kiegyenlíteniük. A másik konstrukció, hogy a cég a szerződő és a kedvezményezett, a biztosított pedig a tag – ez a kulcsember-biztosítás logikája, amelyet az ügyvezető kieséséről szóló cikk ír le. Itt a pénz a cégnél jelenik meg, és a cég vásárolná meg a saját üzletrészét; ennek azonban a Ptk. korlátokat szab (a saját üzletrész megszerzése csak a törzstőkén felüli vagyonból és meghatározott mértékig lehetséges), ezért ezt a változatot ügyvéddel és könyvelővel kell végiggondolni, mielőtt a kötvény szereposztását véglegesítik. A biztosítási összeget a forgalmi érték becsléséhez és a tulajdoni hányadhoz érdemes méretezni, és néhány évente újranézni, mert a cég értéke változik. Érdemes a halál mellett a tartós, teljes munkaképtelenséget vagy rokkantságot is fedezni, ha a társasági szerződés a tag ilyen kiesésére is rendelkezik kivásárlásról – a biztosítók ezt kiegészítő fedezetként kínálják, feltételei biztosítónként eltérnek. Amit a biztosítás nem old meg: a vevő és az eladó kijelölését, az árat és a határidőt – ezek a társasági szerződés és a tagok megállapodásának dolgai; a biztosítás csak a pénzt teszi az asztalra, amikor szükség van rá.
A konstrukció adózása a szereposztáson múlik, és ezt a könyvelővel vagy adótanácsadóval kell tisztázni, mielőtt a szerződést aláírják. Más a kezelés, ha a díjat a tagok magánszemélyként, saját, már adózott jövedelmükből fizetik, és más, ha a cég fizeti egy magánszemély kedvezményezett javára; más, ha a kedvezményezett a cég, és a szolgáltatás a cég bevétele lesz – ilyenkor, ha a biztosító szolgáltatására korlátozás nélkül a cég jogosult, a díj az Szja tv. 7. § (1a) bekezdése szerint a biztosított tagnál nem keletkeztet bevételt. A személyi jövedelemadóról szóló törvény mentességi szabályai a kockázati biztosítás haláleseti szolgáltatását a magánszemély kedvezményezettnél jellemzően adómentesen kezelik, a céges díjfizetés adókövetkezményei viszont attól függnek, ki a biztosított és ki a kedvezményezett – ezt nem érdemes feltételezésre építeni. Hogy a könyvelő és az alkusz hogyan osztja meg ezt a munkát, arról külön cikk szól.
Vegye elő a társasági szerződést, és nézze meg, mit mond a tag haláláról, az üzletrész örökléséről és a magához váltásról; ha semmit, ez az első teendő, ügyvéddel. Rögzítsék a tagok írásban, ki vásárolná meg az elhunyt üzletrészét, milyen értékelési módszerrel és milyen határidővel, és gondoskodjanak második ügyvezetőről vagy helyettesítési szabályról. Ezután méretezzék a kockázati életbiztosítást a forgalmi értékhez és a tulajdoni hányadhoz, döntsenek a szereposztásról a könyvelő bevonásával, és évente nézzenek rá, követi-e az összeg a cég értékét. Ha szól, a szereposztás változatait és a biztosítók ajánlatait összehasonlítható táblába rendezem, és segítek, amiben tudok; a társasági szerződés módosítása és a tagok megállapodása ügyvédi feladat, az adókezelés pedig a könyvelőé.
Kérdés a saját tulajdonosi szerkezetére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Díjmentes és kötelezettség nélkül: átnézem, mi van meg, hol lehet rés vagy átfedés – a döntés minden esetben az Öné.